Lehűlt és besötétedett, vártalak miután
összevesztünk: a Blahán minden villamossal
szemeztem, ahogy egyre mentek,
egyre egyformábbak lettek, az idegeimre ment
a tömeg. Már fáztam. Csak megölelhetnélek,
gondoltam, és az egészet elfelejteném.
Már mindegy volt, ahogy havazni kezdett.
Egész testemben éreztem, ahogy fagy,
és végre megnyugodtam, hazasétáltam a hóban
a szatyrokkal. A konyhaasztalon kint hagytad a vajat,
egy félig evett szendvicset a számítógép mellett,
az erkélyajtótól sáros lábnyomaid vezettek
a fürdő felé. Felmostam, elmosogattam,
közben bekapcsoltam a zenét. Feldíszítettem
a fát mielőtt lefeküdtem, és izgatottan vártam,
hogy mikor sértődötten hazajössz, köss belém.
Ohladilo se je in stemnilo, čakal sem te
po najinem prepiru: na Blahi sem se spogledoval
z vsakim tramvajem, ki so kar odhajali in
postajali čedalje bolj enaki, množica
me je živcirala. Zeblo me je že. Samo da bi te lahko objel,
sem si mislil, vse bi pozabil.
Že je bilo vseeno, ko je začelo snežiti.
Po vsem telesu sem čutil, kako zmrzuje,
končno sem se pomiril, z vrečkami sem odkorakal
po snegu domov. Maslo si pustil na kuhinjski mizi,
napol pojeden sendvič poleg računalnika,
blatne sledi so vodile od balkonskih vrat
proti kopalnici. Pobrisal sem jih, pomil posodo,
vmes sem si prižgal glasbo. Okrasil sem
drevo še preden sem se ulegel in vznemirjen čakal,
da me napadeš, ko užaljeno prideš domov.
Prevedla Gabriella Gaál